A katica, aki kölcsön adta a pöttyeit

A katica és a tücsök igen jó barátok voltak.

Egy nap a tücsök különös kéréssel fordult a katicához.

- Bált rendeznek a tücskök. Szeretnék valamit, ami ámulatba ejti a többieket.

Szeretném, ha minden szem rám szegeződne, mikor megjelenek. Arra gondoltam, nem adnád-e kölcsön a pöttyeidet. Igazán különleges lennék benne.

A katica egy kicsit elámult a fura kérésen, de barátjáért - gondolta - megteheti ezt az apró szívességet.

Leszedegette hát a pöttyeit, s egyenként felragasztotta a tücsökre.

Nem állt neki valami jól, hiszen a tücsök hátán nem fért el az összes, így a lábára is került egy-kettő a pöttyökből.. Ezek viszont nem látszódtak pöttyöknek, inkább valami féle fekete foltnak, merthogy a tücsökláb vékonyka, körbe érte a pötty.

-Háááát, - mondta a katica. Biztos hogy jó ötlet ez?

A tücsök elégedett volt. El is ment a bálba. Igaza volt! Minden szem rászegeződött!

A bálozók egy része kikerekedett szemmel, csöndben ámult a látványon, de volt aki ujjal mutogatott rá. Sőt voltak - nem is kevesen - akik hangosan kinevették.

A tücsök elpirult, és sírva kirohant a teremből. Szégyenében egy levél alá bújt.

Szeretett volna minél előbb találkozni barátjával, hogy visszaadhassa a pöttyöket, hogy újra csupán egy tücsök legyen. Egy a többi tücsök között.

Eközben a katica csupasz szárnyai is feltűnést keltettek a bogarak között.

Nem kérdezték mi történt a pöttyeivel, csak ámultak tágra nyílt szemekkel. Volt, aki úgy tett, mintha nem is vette volna észre a változást. Volt aki halkan pusmogva sajnálkozott, de volt aki ujjal mutogatott rá. Sőt voltak - nem kevesen - akik kinevették.

Ám a katicát felháborította mindez! Ezért felállt egy nagyobb kavicsra, hogy mindenki jól lássa őt, és hangosan, hogy mindenki hallja, megszólalt.

- Én katica vagyok. Ezt mindenki látja. Igaz nem olyan, mint a többiek. De attól én még katica vagyok. Csak egy kicsit más.

Nincsenek pöttyeim, igaz. De emiatt senkinek nincs joga kinevetni, újjal mutogatni rám.

Pusmogni sem kell mögöttem!.

Megkérdezte közületek valaki is, hogy mi történt velem? Ajánlott valaki segítséget?

Nem! Nem! Nem!

Szégyeljétek magatokat!

Beszéde közben megjelent mellette barátja, a tücsök. Most már könnyek és szégyen-

érzés nélkül. Pöttyösen.

A hangos szó miatt egyre többen gyűltek össze. Hallgatták a katica szavait. Volt, aki megtapsolta, de sokan úgy osontak el, mintha ott sem lettek volna.

A barátok kart-karba öltve mentek tovább.

A katica visszaragasztotta magára a pöttyöket, a tücsök tücsökké változott.

Sajnos nem mindenkinek sikerül a visszaváltozás. Velük találkozva gondoljatok a katicára.